„Először a frissen
leülepedő por fog eltűnni. Alig észrevehetetlenül. Nem is
szentelnek neki igazán nagy figyelmet, a takarítók észreveszik
ugyan, de senkinek nem szólnak. Miért is szólnának? Kevesebb
munkáért, kevesebb fizetség jár. Kevesebb házimunkáért,
kevesebb ki nem mondott elismerés jár. S dolgok mindig is tűnnek
el. Sose kerülve elő.”
-ismeretlen eltűnt
szerző-
Egy szép napon, ami
fikció volt, megtörtént a valóságban is (ami a legelsők között
tűnt el). Minden kitaláció lett, és az emberek már nem hittek
semmiben.
Eltűnt a fotel, megszűnt
létezni a kényelem. Az embereken általános elégedetlenség lett
úrrá. Kivonultak az utcára és forradalomért buzgott a vérük. A
rendőrség és a katonaság nagy erőkkel vonult ki, leszerelni a
dühös tömegeket. De aztán a kevlár mellények és a oszlató
vízágyúk is eltűntek. A rendőrség nem tudott mit tenni, és a
tudósok is hiába dolgoztak, sorra szűntek meg a dolgok jelen lenni
a világban. Eltűntek az állatok, eltűntek a növények, eltűntek
a távirányítóból az elemek, aztán eltűntek a távirányítók
is. Eltűnt a föld összes élelme, de eltűnt az éhezés is.
Eltűnt minden, még a kétségbeesés is. Látták, hogy ez így jó,
de aztán eltűnt a jó is és megszűnt létezni a rossz is.
 |
| http://th06.deviantart.net/fs51/PRE/i/2009/260/8/1/NEVERWHERE_DESCENDING_by_SENTIENT666.jpg |
Ismeretlenül, névtelenül
és immár nemi jelleg nélkül nézték a föld lakói a
csillagokat, addig míg el nem tűnt a látás, majd a vakság, a
Nappal, a Holddal és a megmaradt Földgolyóval együtt.
Utoljára az is tűnt el.
Utoljára igazából, az
eltűnés tűnt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése