A betolakodó fekete alak

Mindennek megvan a káros hatása. Bizonyos dolgok túlzásba vétele általában kiütközik az emberen, vagy mentálisan, vagy fizikailag. Ezt nem is vitatom. Ezért is szokták mondani a méreg kis mértékben orvosság, míg az orvosság nagy mértékben elősegíti az elmúlást.

De, hogy a lényegre térjek, kicsit nehéz éjjelem volt. Semmi extrát nem csináltam mostanság, maximum beteg filmeket néztem és csak a szokásos tróger emberek által rám sugárzott tróger gondolatok halvány szellője csókolgatta csupasz agybarázdáimat. Tehát a szokásos és semmi kivédhetetlen esemény nem borzolta kedélyemet.

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-frc1/1044079_600102716688895_1494728714_n.jpg

Álmodtam az éjszaka, lényegtelen mit, de történetről történetre jártam. Ezt csinálja az átlagos álomutazó minden éjjel, kivéve az éjjeli műszakosokat, mert ők nappal. Szóval, egy idő után kezdett összeállni a képek sorozata a sokadik sztori után és az elmém kiszúrt egy fekete árnyat, aki figyelt és követett végig. Teljesen sötéten ködös alak, hosszú sötét hajjal, arccal és villogó szemekkel. Mondtam magamban, ez király, már úgyis régen volt mumusom.

Utolsó álomkép, valamilyen csarnokban voltam, amikor odajött elém ez a lény. Aztán felébredtem és megjelent a szobám. Erre ott állt az ágyam mellett hajnali ötkor. Tudom, mert megnéztem rá nem sokkal az időt. Nem kicsit ijedtem meg, lehet még félig a másik világban voltam és a lenyomata valahogy a szemembe maradt, de idegességemben felé rúgtam és eltűnt.

Azon agyaltam, ez vagy szellem volt, vagy összemosódott megint minden és eltűntek a határok. Mindenesetre körülnéztem a házban, vettem magamhoz folyadékot bőven és visszafeküdtem. Már nem jelent meg újra.

Szóval, nem igazán akarok belemenni az álomfejtős részébe, de nyilvánvaló, hogy ha álmodtam, akkor az a fekete lény én voltam és magamat paráztattam. A tudatalattim valami gonosz kis, azaz nagy ijesztő szelete küzdelemre hívott.

Már rég volt ilyen, utoljára ilyet egy különös házban tapasztaltam. A Viharsaroktól nem messze....