A korszak, amelyben élünk számtalan fajta szórakozást nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Szabadságérzetünket és információátadási képességünket megnövelte ugyan, de teljesen máshogy néz ki ez az egész folyamat a valóságban. Technikailag felgyorsult világunk ellenére nagyon sok gyermek és fiatal röghöz kötötten tölti mindennapjait.
Korábban a gyermeki kíváncsiságot teljesen kitöltötte, a hagyományos, nem elektronikus, digitális játékok adta örömök. Csapatostól szelték a tereket, a fáradtságot nem ismerő ifjak lekötve magukat focival, fiúk-lányok hajkurászásával és a környezet adta lehetőségek teljes beleélésével. Magam is játszottam macival, egy idő után a tűrőképességének határát is feszegettem, szabadesési gyakorlatok alkalmazásával, mely a hatodik emeletről kiválóan működött. Ezzel persze nem akarok biztatni senkit, a maci azóta is virul, az idők próbáját túlélte. Ez persze nem lenne elmondható a mostanság kapható Nintendo, Playstation és Xbox termékcsalád elektronikus játékairól , a legtöbb tesztelgetések nélkül is alig bírja 5 évig. Hiába a látványos grafika, a játékszoftverekben felelhető logikai rész és a gyártók által sugallt közösségi élet lehetősége, az egésznek virtuális íze és műanyag szaga van. A szabadban is lehet mozogni és a világ is van olyan színes, mint egy lcd képernyő.
A bejegyzésem elején utaltam a röghöz kötöttségre. A gyors virtuális információ áramlás miatt, gyakran tapasztaltam a fiataloknál, hogy a kreatív szint megreked, és az erősebb virt személyek által diktált eszmeiséghez csatlakoznak. Így nem maradnak le semmiről és nem nézik ki őket, hamis biztonságérzetet teremtve önmagukban. A mai srácok iskola után rögtön hazafele veszik az irányt, hogy felcsatlakozva a közösségi hálóra kiélhessék mindennapjaik virtuális életét. Gyakran egymás társaságukban is előkerül az okostelefon, hogy minél gyorsabban, minél több hírt adjanak magukról, avagy megunva a szeparáltságot kézi konzolokkal vesznek elégtételt társaik oda nem figyelésére, ahelyett, hogy tenne valamit a valóságos emberi kapcsolatokért.
A konzolok, kézi konzol (psp) és internetes játékok hatalmas közösségei órákra leköti a fiatalok mindennapjait, de ez lassan minden negyven év alatti személyről elmondható .
Ezt persze magamról is elmondhatnám, de nem mondom. Magamnak mondanék ellent bloggerként és aktív közösségi felhasználóként. Most postolgatok és online játszok, ahelyett, hogy újra elővenném porosodó macimat és kéz a kézbe elindulnék vele a közeli erdőbe láthatatlan mókusokra vadászni. A láthatatlan mókusok legnagyobb örömére.
Zárszóként azért megemlíteném, hogy a digitális játékok használata se káros, ha megvan az egyensúly a realitással. Mint mindenben fő a mértékletesség és az arany középút.
Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul:
Jelentkezz Te is!
Büszke vagyok rád Lajos! Támogatom mondani valód, egy picurka gyermek anyukája ként, aki reméli, maci lesz a kedvenc játéka és nem a netes játékok!
VálaszTörlésSzIrén
Köszönöm Évi. Én is remélem:)
Törlés