Vasárnap délután

A vasárnap mindig olyan kettős érzéseket ébreszt bennem. Egyrészt egyfajta lebegés a jövő felé, másrészt egy olyan nyugalmi pont, mely tengelye a hétnek.

Ez a tengely többnyire libikóka, melyben próbálja egyensúlyban tartani magát a szombat és a hétfő. De ez lehetetlen, hiszen délután van. Elmúlt a nap fele. A mérleg a hétfő felé billen. Olyan ez, mint egy korszakváltás, csak miniben. Érezteti magát a tavasz illata, mely elhozza a nyarat, az új aranykorszakot. Ez persze csak azoknak kedvez, akik fel vannak már készülve szellemiségükkel a nyárra. Az életető meleg és fény korlátlan áradásának a testre.

Jó lesz. Ezt mindenütt érzik, ahol nézik azt, amit éppen látnak. Mivel látunk többnyire gondolkodunk is, hiszen gondolat formájában jelenik meg az előttünk álló képre való reakciónk, észrevételünk. A látott képhez mindig hozzáteszünk valami pluszt, mely új jelentést ad a történetnek, ezért egyedi az ember. Persze vannak tömeggondolatok, melyek globálisan hatnak korszakot befolyásolva. Minden kép hasonul egy nagy központi képhez, mely megváltoztatja a társadalmi felfogásokat, kedvezve ezzel egy irányító sejtnek, mely a képet megalkotta. Mert minden elindul valahonnan. Mára nehéz lett a külső felektől jövő gondolatokat kizárni. Sokszor egy gondolat kicsírázása, már egy másik féltől lett elvéve. Telepatikus ösztön, mely mindent elemez tudatosan, vagy tudattalanul.

http://www.fludit.com/images/stories/Inspiration/Surreal-Photography-by-Sarolta-Ban/Surreal-Photography-by-Sarolta-Ban-8.jpg

A léttől elvonatkoztatva lehet csak tudatosítani a dolgokat. A nagyon színes, kavargó hullámzás, melyből ki lehet törni és ellen lehet állni a sodrásnak. Ez az a szabadság, melyet Isten ad annak, aki őt felkeresi, észreveszi önmagát és felébred álmából az álomban.

Persze, most vasárnap délután van. A gondolatok az eljövendő cselekvésekre irányulnak tompán, duruzsolva egy fénylő négyzet felé. Teret adva a hétnek...