A víz sok helyen az érzelmeket szimbolizálja. A víz állapot változása az érzelmi rezgésekre adott válasz. A bőséges víz az életet jelképezi, míg a megfagyott a korlátoltságot, falakba ütközést, más nézőpontból a várakozást, melyből mindig új lehetőség olvad, avagy bontakozik ki a téli időszak elmúlásával. Ez az alap természeti törvény, a ciklikusság. Élet és halál egymásba folyása.
Ahogy elmúlnak dolgok, az űrt nem tölti be igazán semmi. A vágyakozás megmarad, jönnek új helyzetek, új emberek, de a folyamatos nyereségekkel és azok újbóli elvesztésével, a szakadék tovább növekszik a lélek magjában. Van, akinek feltűnik, van akinek nem, de a folyamatos hiány végig motiválja az embert akármerre forduljon is. Ezt hívják a buddhisták vágynak, mely leküzdésével el lehet jutni a tökéletes pillanat kapujáig, a nirvanaig, mikor megszűnik minden, még önmagunk is, minden életünk, minden tapasztalásával együtt.
Az elmúlás, mindig alászállást jelent az alvilágba, ez mindenképpen megelőlegezi az új kezdet lehetőségét. A görögök szerint az alvilág egyik folyóját Léthének, azaz Feledésnek hívják. Aki ebből iszik, abból minden kitörlődik és új emberként, emlékektől mentesen kezdheti meg új életét, akárhova kerüljön is. A másik folyót Emlékezésnek hívják, aki ebből iszik azé minden tudás, az összes élet tapasztalatával és élményével egyetemben. Hasonló a buddhasághoz, mely személy különleges avatarként minden képmására emlékszik, melyet választott számtalan életei során, hiszen az Emlékezés, mindig elnyomja a Feledést, meg nem történté téve azt.
http://dark-pictures.com/uploads_big/20091209144020.jpg |
Az emlékezés hátráltat, míg a felejtés könnyít dolgokon. De mégse mindegy, hogy az elme lélekké válik, avagy el ejtünk dolgokat, vissza az alvilág folyójába.
Ne felejtsd, hogy mindenki csak a jelenben él, ez pedig röpke pillanat, a többi idő vagy már elmúlt, vagy bizonytalan.
Marcus Aurelius
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése