Hideg űr

Hideg űrben bolyongó lelkem,

Féktelen,

Lassan haladó pillangó, mely

Mint egy kis pehely

Tova rohanó.

Újjáéledt anyagom, mely

Megmaradt, mint örök

Jutalom.

Nehéz teher, de mégis

Oly gyönyörű az érzés,

Nyújtózkodó nemfélés.

Tovább haladok utamon,

S azzal telik el a napom,

Miként fogom elfelejteni

Azt melyet megszereztem

S uralom.

A felejtés, nem lét csak

Szavak.

Az érzés eltörpül, a vágy

Megsemmisül.

S miként bolyongó lelkem

A hideg, fényes űrben

Rohan,

Elfelejtem, amit megszereztem.

S újra, meg újra felkelek.

Mint ahogy a csillagok is.

Létezek.

http://www.on-design.de/psyart/img/bob_venosa/twospher.jpg