Mámor

Az ősi világ, ősi istenei egy dologra nem tanították meg az embereket, a mámort elérni saját erejükből. Ez az állapot eggyé tette volna az emberiséget az ővelük és ezt nem engedhették meg maguknak. Azóta sok Hold telt el, és sok Nap hunyt ki, de a mámor érzése mindig is egy másik felet igényelt. Kölcsönhatást. Valami, vagy valaki érzékelését, vágyból, szenvedéllyel.

A Mámor nem boldogság, nem is elégedettség, hanem egy olyan állapot, amit csak egy isten érezhet. Elszakadni, lebegni, extázisba kerülni. Állandó hajsza folyik utána, a folyamatos vándorlásához alkalmazkodni kell. Olyan, mint egy Főnix madár, a hamvaiból kell életre, miután felemésztette a lelkeket tovább röppen.

A mámor azért jó, mert bár időben el tudjuk helyezni, mégis időtlen helyzetet teremt, ha valaki átéli.

Sok mindennel előcsalogathatjuk, de mindig elvesz belőlünk valamennyit. Elégeti a testet, de a tűz megedzi a szellemet. Próbák során tanuljuk meg, hogy elfogadjuk őt és használjuk, mert ha nem így tesszük, csak rombol. Ilyen egy isten, teremt és pusztít.

http://kimanami.com/wp-content/themes/catalyst/timthumb.php?src=/wp-content/uploads/2013/07/under-couple.png&h=0&w=580&zc=1&q=92

Azért is kezdtem bele ebbe az írásba, mert egy mámoros éjjelen barátaimmal arról beszéltünk, hogy mi is a mámor. Nem, mintha nem vennénk észre, hogyha éppen abban vagyunk, de előtte és utána szeretjük ellátni dolgainkat címkékkel, mert mindenről fogalmat kell alkotnia az embernek, különben elmerülnénk az Őskáoszban. Ez egy kaotikus állapot lenne, ami igencsak összezavar, minden természetes jogi személyt, aki hozzászokott a pénzhez, a biztonságérzethez, családhoz, barátokhoz, helyéhez a világban, életszemléletéhez, cigijéhez, söréhez, szép ruhájához.

A mámor magában foglal minden olyan élményt, amitől kiszakad magából az ember, ha úgy tetszik révül. Révül, mert révbe akar érni. Szerelmesen. Csak ügye a mámor vándorol. Mindig más iránt érzünk, ezt észrevettem. Néha jó elnyomni ki és mi iránt is, mert külső szemmel a mámor őrület. Nem logikus. Nem terelhető karámba, nem megzabolázható, ha feltör. A száraz anyagot, a parázs hamar erdőtűzzé alakítja.

Így hát, bele kell törődni. Mert:

Egy mámoros éjjelen, mámortól részegen.

Elfeledve mi a félelem, meztelen lényem féktelen.