Háborút viselünk.
Állandóan. A Nevelő erre nem készített fel bennünket, bennünket
a világok foglyait, lévén, hogy multidimenzionálisak vagyunk és
mégis egyek. Egy darab én, szétszakítva az anyagi óceánban.
Ozirisz is hazudott, de
neki könnyű, hol meghal, hol újjászületik. Nekem és a hozzám
hasonlóknak viszont egy perc nyugtunk sincs. Az érzés állandó.
A gyűlölet örök, és ez emberi álcánkra is ráragad. Legyünk
bármilyen átlagosak is, valami zavar körül leng minket. Nem
tudunk beilleszkedni. S mivel a testünk is úrral minket, és az
anyag is meghatároz, nehezen lehet efölött keresztül siklani.
Nagy ajándék lenne
egyesülni az összessel, a Lélekkel, de csak energiát tudok belőle
meríteni. Még nem tanultam meg teljesen kezelni ezt az egészet.
Még mindig hatással van rám, még az az egyszerű démon lány is.
Múltkori
találkozásunkkor majdnem elpusztult ez a felem. A lány nagyon
erős, legalábbis elhiszi és ez pont elég. A feladat áthárult
volna egy másik világban ragadt énemre, ha sikerrel jár, de erőt
vettem magamon. Az akarat szelleme életben tart, ezt sokan
elfelejtik. A leghasznosabb adomány.
Szóval, visszatérve az
utolsó találkozásunkra, ott álltunk farkasszemet nézve.
Meglepődve nézett rám, ahogy én is ő rá, miközben összeforrt széttört testem. Hirtelen egy saját
általam át nem élt emlék lepte el az elmém. Az egyik világbeli
énem már ismeri. Valamilyen formában szerelmes bele, ami olykor át
csap gyűlöletbe, mert a lány ott is játszik vele, velem. Nos
igen, a búja asztrál démon, Lilith ivadéka is képes mozogni
teren és időn át, bár többnyire öntudatlanul, hiszen a legfőbb
célja az extázis, a folyamatos kielégülés hajszolása. Egyetlen
bibi van csupán, nem tudja megragadni a gyönyör pillanatát,
átsiklik felette. Pedig erre még én is képes vagyok, pedig az
arkangyal vér elég makacs és zabolátlan.
Emlékszem, emlékszünk
azt mondta: "Minden próbálkozásod felesleges! Szánalmas erőlködés!
Már régóta a fejedben vagyok, s nem tudsz onnan kiűzni! A saját
levedben fősz! Pedig meg sem erőltettem magam!" - nos igen, túlzott
magabiztossága fogja őt letaszítani.
 |
| http://www.opiesnow.com/images/lilith/OpieSnow_lilith11.jpg |
De nem őt keresem
szerencsére. Ám oda kell rá figyelnem, mert még okozhat
meglepetéseket.
A Magasságnak egy terve
van, hogy összezavarjon és ne tudjam elvégezni a feladatot. De nem
ezt a lányt keresem, ő nem tud segíteni. Tiszta fejjel kell
gondolkoznom, és ez a démon csak hátráltat.
Most egy buszon vagyok,
esik az eső. Vihar közeledik, Úgy tűnik a viharmadarakat
felzaklatta valami. Egy olyan dolog közeledik, ami hatással lesz az
ember világra, ezáltal rám is. Talán egy háború, ami nem lenne
meglepő. Torzsalkodnak folyamatosan, hatalom éhesek. Ezért nem
kárhoztatom őket. Én is az vagyok. Bár én egy olyan csatára
készülök, ami az Isten szemét is felnyitja majd.
Előttem épp
gyereksírást hallok. Fura, mindig sírnak. Talán, mert érzik az
emberek sivárságát, akik már rég nem képesek önmagukon
felülemelkedni. A babákat, a tiszta lappal indult lényeket ez
igencsak zavarhatja.
Egy valamire rájöttem,
akit keresek az egy ember lesz. Egy egyszerű halandó, akiben épp
ez a legnagyszerűbb.
A tömegközlekedés
megvilágosít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése