Hogyan is ismerkedünk? Manapság egyre többen és többen tesszük fel önmagunknak ezt a kérdést, akár tudatosan, akár tudattalanul. Sok minden változott az elmúlt századokhoz képest, a szokványos közösségi formák eltűntek, a normák, az erkölcs és az élet teljesen fellazult. Egy teljesen új rend vette át a vezető szerepet, mely már nem a minőségre, hanem a mennyiségre helyezi a hangsúlyt.
Ismerkedésünket nagyban befolyásolja a családból hozott szemlélet. Ennek elfogadása, avagy merev ellenzése egészen új szituációkba kényszeríti a fiatalokat. Mivel a világ kinyílt és az információ szabadon áramlik, sokkal könnyedében vesz fel viselkedés mintákat az egyén, mely a szabad választás illúziójába kényszeríti őt, egybeolvasztva a tömeggel, egybeolvasztva a hamis szabadság ígéretével. Álarcot húzz fel, hogy minél több álarc életének részese lehessen. Azzal ismerkedünk, aki hasonlónak tűnik hozzánk.
Az ellentétek nem vonzzák egymást, sőt egyre jobban távolodnak el egymástól. Nem véletlen, hogy a párkapcsolatok nem bírják ki az idő próbáját, mert mire ráeszmélnek önmaguk valóságára, a szerelem elmúlik és nem jön létre olyan fokú szeretet, mely kiállná a próbát. Emiatt és az újabb sorskereső magatartás reményében, újabb és újabb álarcok jelennek meg az ember életében, mely kielégítetlenül dobja őt a tehetetlenség hamis útvesztőjébe. Közösségnek mára azt tekintjük, ahol jól érezzük magunkat, figyelnek ránk, kommunikáció áramlik köztünk és a másik felünk közt. Több fajta közösség van jelen, a választott és a környezet adta csoport. Míg az egyiknek aktívan tagjai kívánunk lenni, addig a másikat csak a társadalmi norma miatt látogatjuk. De ez így van rendjén. Nem tudnánk mi a jó, ha nem ismernénk a rosszat. Ha egyensúlyban lenne ez a két réteg, nem is lenne olyan borzasztó a helyzet.
Ismerkedésünket nagyban befolyásolja a családból hozott szemlélet. Ennek elfogadása, avagy merev ellenzése egészen új szituációkba kényszeríti a fiatalokat. Mivel a világ kinyílt és az információ szabadon áramlik, sokkal könnyedében vesz fel viselkedés mintákat az egyén, mely a szabad választás illúziójába kényszeríti őt, egybeolvasztva a tömeggel, egybeolvasztva a hamis szabadság ígéretével. Álarcot húzz fel, hogy minél több álarc életének részese lehessen. Azzal ismerkedünk, aki hasonlónak tűnik hozzánk.
Az ellentétek nem vonzzák egymást, sőt egyre jobban távolodnak el egymástól. Nem véletlen, hogy a párkapcsolatok nem bírják ki az idő próbáját, mert mire ráeszmélnek önmaguk valóságára, a szerelem elmúlik és nem jön létre olyan fokú szeretet, mely kiállná a próbát. Emiatt és az újabb sorskereső magatartás reményében, újabb és újabb álarcok jelennek meg az ember életében, mely kielégítetlenül dobja őt a tehetetlenség hamis útvesztőjébe. Közösségnek mára azt tekintjük, ahol jól érezzük magunkat, figyelnek ránk, kommunikáció áramlik köztünk és a másik felünk közt. Több fajta közösség van jelen, a választott és a környezet adta csoport. Míg az egyiknek aktívan tagjai kívánunk lenni, addig a másikat csak a társadalmi norma miatt látogatjuk. De ez így van rendjén. Nem tudnánk mi a jó, ha nem ismernénk a rosszat. Ha egyensúlyban lenne ez a két réteg, nem is lenne olyan borzasztó a helyzet.
 |
| http://www.chineseknotting.org/connection/2connection-big.jpg |
Mivel, minden és mindenki ki van adva a másiknak, a hagyományos bizalmi magatartásformák is megváltoztak. A vágyak erősebbek lettek, de nem nemesedtek. Mindenki a maga részét követeli, jó esetben kedvezve ezzel a másiknak is. A közösségre és a kapcsolatra csak azért van szükség, hogy kinyilváníthassuk önön lényünk fényét. Elzárkózunk a kapcsolattól, mert ki kellene adni érzésünket, sebezhetővé kellene, hogy váljunk a másik számára, illetve nem vehetnénk részt ebben az őrült versenyben, ami a világban zajlik, kénytelenek lennénk megállapodni, lenyugodni, gondolkodni, esetleg szeretni.
Ám mégis van egy határ, amit a társadalom, se az erkölcs nem csorbíthat, mely bármikor megtámadhatja az embert, leküzdhetetlenül húzva a másikhoz, ez pedig a barátság és a szerelem.
