Az áramlat fura dolog.
Sodor, mozgást biztosít és elégedettséggel tölti el az embert,
mert mindenképpen valamilyen alkotó, avagy teljes figyelemmel
kísért tevékenységbe húzza bele átélőjét.
A cselekvés jutalma nem
marad el. Az éntudat teljesen kikapcsol az áramlás közben. Csak a
teljes figyelem kontroll számít és az adott feladat, ami lehet
bármi, ami valamilyen szinten és formában kihívás. A lényeg az,
hogy új készségek születnek és az éntudat visszatérésekkor
megerősödik.
Tehát a teljes kapcsolódás
hiánya a szellem és test között fura metamorfózist eredményez.
Boldogságérzetet ad. Érdekes az is, amikor élvezünk valamit az
idő gyorsabban telik. Ez azért van, mert az ember jobban elszakad
magától, a tér és idő helyzetétől. Hasonló ez, mint az
álomélmény, egy perc alatt egy egész űreposz lejátszódhat a maga teljességében, ami folyamatos áramlásba
tartja átélőjét, nincs ideje elmerengeni a dolgokon, mert sebesen
folyik keresztül az ember szemén az álomanyag, és az én tudat
kikapcsolódik.
http://farm1.staticflickr.com/196/481406622_c3489458a7_z.jpg |
A lényeg még is az,
hogy megfelelően használjuk az áramlást. Tudjuk be és
kikapcsolni az éntudatunkat, tudjuk gyorsítani és lassítani
időérzetünket, így minden világban megtaláljuk a helyünk és
könnyebben átjárhatóvá válnak ezen szellemi dimenziók.
Míg a való életben a
boldogságot az éntudat elvesztése okozza, addig a tükör világban
(álom) az éntudat visszatérése a döntő, hogy aztán visszatérve
a valóságba újra elvesszünk abban. A képességeinket az állandó
váltakozással tudjuk növelni, feltöltekezve mindeközben.
Az éntudat elvesztése
természetesen nem azt jelenti, hogy legyünk merev hülyék és
bábok. Hanem tudjunk elszakadni a gondoktól, és jobban éljünk
azzal a figyelem nevezetű dologgal. Zárjunk ki más dolgokat, míg
egy adott feladatot elvégzünk. Áramoljunk abban. Akár
kocsiszerelésről van szó, akár egy könyv olvasásáról, játékról, viccelődésről, sziklamászásról vagy bármilyen cselekvésről minden adott az élmény átélésére.
Ebből következően az
éntudat visszatérése azt jelenti, hogy tudjunk önmagunkra nézni
a tevékenységek közben, használjuk az idő és tér
érzékelésünket, hagyjuk, hogy a szellemünk figyeljen másra is,
csapódjon a gondolatunk mint ahogy általában szokott.
A tevékenység öröme
az öröm, és a tevékenység cél. A tevékenységnek kell
folyamatosnak lennie, így lesz annak célja. A tevékenység
következményein meg ráér az ember rágódni az álomvilágban, az
amúgy is oda való. Mert, ahogy észrevettem a legtöbb sikeres
történés figyelemmel született és nem túl agyalással.
Ez a lényege az
áramlásnak, merjünk biztosak lenni a bizonytalanban, és persze
legyünk bizonytalanok, a biztosban. De vigyázzunk a folyamatokkal, mert ami
kiszámíthatóvá válik az lehetőségtelen, és abban nincs se
fejlődés, se öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése