2013. március 19., kedd

Áramlat élmény


Az áramlat fura dolog. Sodor, mozgást biztosít és elégedettséggel tölti el az embert, mert mindenképpen valamilyen alkotó, avagy teljes figyelemmel kísért tevékenységbe húzza bele átélőjét.

A cselekvés jutalma nem marad el. Az éntudat teljesen kikapcsol az áramlás közben. Csak a teljes figyelem kontroll számít és az adott feladat, ami lehet bármi, ami valamilyen szinten és formában kihívás. A lényeg az, hogy új készségek születnek és az éntudat visszatérésekkor megerősödik.

Tehát a teljes kapcsolódás hiánya a szellem és test között fura metamorfózist eredményez. Boldogságérzetet ad. Érdekes az is, amikor élvezünk valamit az idő gyorsabban telik. Ez azért van, mert az ember jobban elszakad magától, a tér és idő helyzetétől. Hasonló ez, mint az álomélmény, egy perc alatt egy egész űreposz  lejátszódhat a maga teljességében, ami folyamatos áramlásba tartja átélőjét, nincs ideje elmerengeni a dolgokon, mert sebesen folyik keresztül az ember szemén az álomanyag, és az én tudat kikapcsolódik.
http://farm1.staticflickr.com/196/481406622_c3489458a7_z.jpg

A lényeg még is az, hogy megfelelően használjuk az áramlást. Tudjuk be és kikapcsolni az éntudatunkat, tudjuk gyorsítani és lassítani időérzetünket, így minden világban megtaláljuk a helyünk és könnyebben átjárhatóvá válnak ezen szellemi dimenziók.

Míg a való életben a boldogságot az éntudat elvesztése okozza, addig a tükör világban (álom) az éntudat visszatérése a döntő, hogy aztán visszatérve a valóságba újra elvesszünk abban. A képességeinket az állandó váltakozással tudjuk növelni, feltöltekezve mindeközben.

Az éntudat elvesztése természetesen nem azt jelenti, hogy legyünk merev hülyék és bábok. Hanem tudjunk elszakadni a gondoktól, és jobban éljünk azzal a figyelem nevezetű dologgal. Zárjunk ki más dolgokat, míg egy adott feladatot elvégzünk. Áramoljunk abban. Akár kocsiszerelésről van szó, akár egy könyv olvasásáról, játékról, viccelődésről, sziklamászásról vagy bármilyen cselekvésről minden adott az élmény átélésére.

Ebből következően az éntudat visszatérése azt jelenti, hogy tudjunk önmagunkra nézni a tevékenységek közben, használjuk az idő és tér érzékelésünket, hagyjuk, hogy a szellemünk figyeljen másra is, csapódjon a gondolatunk mint ahogy általában szokott.

A tevékenység öröme az öröm, és a tevékenység cél. A tevékenységnek kell folyamatosnak lennie, így lesz annak célja. A tevékenység következményein meg ráér az ember rágódni az álomvilágban, az amúgy is oda való. Mert, ahogy észrevettem a legtöbb sikeres történés figyelemmel született és nem túl agyalással.

Ez a lényege az áramlásnak, merjünk biztosak lenni a bizonytalanban, és persze legyünk bizonytalanok, a biztosban. De vigyázzunk a folyamatokkal, mert ami kiszámíthatóvá válik az lehetőségtelen, és abban nincs se fejlődés, se öröm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése