….mert máshol nem tud
létezni.
Gnosztikus elgondolás
az, hogy Lucifer, a Fényhozó teremtette Földünket s magát az
anyagi világot. Ha ebből indulok ki, s nem veszem alapul a többi
dogmatikus elképzelést, melyet ókori és középkori misztikusok
dolgoztak ki az évek alatt, akkor egy egészen új irányvonalat
vagyok képes megalkotni. Mert a filozófiai áramlatok nem állnak
meg, gondolatok, eszmék és új történetek születnek nap, mint
nap.
Pusztán egy újabb
elméletem, de tegyük fel:
A világ a sötétségből
született. Mikor öntudatra ébredt az a valami, ami mindig is
mozgásban volt, meghasonlott önmagával. Meghasonlott, mert
önmagában hordozta jelenlegi világunkat, amolyan tudatalattiként.
Látta, mi történik, mindent egyszerre tapasztalt. Káoszként
létezett, de szüksége volt egyfajta rendre, amely minden káoszban,
avagy válságban élő embernek vágya, hogy önmagán túlnőjön s
ne hatalmasodjon el rajta az őrület. Ehhez szükség van
őszinteségre is, amihez viszont el kell vetni a bonyolult
struktúrákat, a kósza álomképzeteket, az ide-oda csapongó
gondolatokat és tömény sóvárgásokat. Le kell egyszerűsödni. A
káosz okos, ravasz, bonyolult és kiszámíthatatlan. A rend
egyszerű s józan.
A rend sosem akar
uralkodni, hiszen nem kell uralkodnia önmagán, szinte nem is kerül
energiába. A káosz ezzel szemben folyamatosan azt akarja elérni,
hogy mozgásban legyen, mert megzabolázhatatlan, mély s sötét.
 |
| http://sphotos-g.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/312452_327221534059813_1950160639_n.jpg |
A mai emberre is jellemző
ez, aki elég sokat fektet bele dolgokba, hajszol és nem állandósul,
az képes belezuhanni abba a bizonyos mély kútba. Ebből a kútból
persze nem lehet egy könnyen kimászni, mert a sötétség egyik
legfőbb jellemzője, hogy kedvez az álmoknak. S az álmok egy idő
után felemésztik az embert, ahonnan már nincs kiút. Azt mondják
mindenhonnan vissza lehet térni, nos szerintem nem így van. Ha
valaki arra a bizonyos helyre kerül, amit Seolnak neveznek egyes
kultúrák, akkor beleolvad, a nagy Sötétségbe, az Örök Álmok
Asztrális Útvesztőjébe, a Folyamatos Életekbe. Ki öntudatlanul,
ki eléggé tudatosan. A tudat megőrzéséhez is éberség kell.
 |
| http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/252050_327055347409765_1761986752_n.jpg |
Ébernek lenni
természetesen nem jelenti azt, hogy jól cselekszik az ember. Az
éberség nem jelent egyebet, hogy amelyik minőségben használják
azt, annál inkább felismeri az ember a minőség szabályait és
varázskezeivel ügyesebben tudja mozgatni a szálakat.
Akár a káoszt, akár a
rendet választja is az ember, eljuthat egy bizonyos szintre. Lehet
szellem, lehet angyal, de akár lehet a Teremtő Sötétség is.
Olyan ez, mint az önmagába harapó kígyó.
Isten voltam, de emberré
zuhantam, de újra Isten lettem s megteremtettem a lehetőséget,
hogy emberként álmodjak a káoszban, vagy éljek a rendben.....és
így tovább.
