2013. november 3., vasárnap

Vámpírnovellák 1. : Születés

„Körülöttem hegyek terültek el, fenségesen és némán.
Kiáltásomat a hideg sem nyomta el, sem az orkán.”

Az egész úgy kezdődött el, ahogy minden elszokott kezdődni. Egy eseménybe lépve, ténferegve vándoroltam egyik pillanatról a másikra. Nem igazán voltam tudatomnál, vagyis, így visszaemlékezve, nem hiszem hogy magamnál lehettem. A napok, hónapokba és évekbe váltottak. Körülöttem nem sok minden változott, megtorpant állapotban evickéltem. Hosszú álmomat, csak nagy ritkán zavarta meg öntudatlan kaparászásom. Aztán történt valami olyan dolog, ami függetlenített a körülményeimtől. Kinyílt egy kapu. Ahhoz hasonlítanám, amikor valaki a mélyből a napfényre jut, mint mikor egy mag kikel, kicsírázik, és kibukkan a földből.

A hasonlat talán azért is helyes, mert tényleg a földből másztam ki. Az első, amit éreztem az éhség volt. Először nem is tudtam a fogalmat társítani, nem tudtam pontosan, mi az, amit érzek. Minden olyan új volt. Új volt a körülöttem lágyan szállingózott hó is.

Azt se tudtam, ki vagyok. Ahogy végignéztem magamon, a rám adott ruha már foszlányokban lógott a végtagjaimról. A bőröm meglepően fehér volt, és az érzékeim, az érzékeim messzire nyúltak. A legsötétebb hold nélküli éjjelen tértem magamhoz, és mégis minden olyan fényes volt, hangos, lüktető és kéjes. A sírboltokon lévő mécsesek pislákolása annyira zavarta a szememet, hogy összerogytam. Aztán kezdtem megszokni. Olyan voltam, mint egy újszülött.
http://images5.fanpop.com/image/photos/30500000/Vampire-teeth-vampires-30598165-1440-900.jpg

Erős voltam, bár nem tudtam mihez viszonyítani. Az emlékeim, előző életemből csak lassan csordogálva tértek vissza. Szerencsére, mert bizonyos képektől dühös lettem, és összezavarodtam.

A temetőkertet elhagyva, az országút felé vettem az irányt. Alig voltak az utakon, de az a kevés kocsi is úgy hajtott el mellettem, mintha ott se lettem volna. Bár nem akartam, hogy észrevegyenek, ezt valóban sikerült is fenntartanom. Később jöttem rá, ez is egy új adomány, ha nem akarom, nem látnak.

A távolban egy buszmegálló körvonala kezdett kirajzolódni előttem. Folyamatosan erősödő, kántáló dobogást hallottam, ami elemi erővel vonzott a hely felé. A megállóban egy ember volt, egy nő.

Nem vett észre, egészen addig míg tűhegyes fogaimat a nyakába nem mélyesztettem. A megálló plexi üvegébe bámulva, csak a karjaimban vonagló lányt tükörképet láttam, és azt, hogy nyakából vékony csermelyként folyik el a vér.

Ösztönösen tört ki belőlem az ember, és a lelkifurdalástól megrémülve elengedtem áldozatomat, és az erdőbe menekültem. Akkor jöttem rá mi voltam....és mi lettem.

Egy tisztáson, a sokktól magamhoz térve, éreztem, hogy lassan eljön a napfelkelte. Egy ideig eljátszottam a gondolattal, hogy maradok, de aztán az új lényem belső parancsának engedelmeskedtem. Elbújtam, mélyre.

Azóta nagyjából megszoktam magam, találkoztam hozzám hasonlókkal is. Némelyik elég fura volt, némelyik meglepően emberi. Némelyik fiatal, mint én, némely több ezer éves.

A későbbiekben, kialakítottam egy egészen klassz lakhelyet minimál designban, természetesen a sötét stílust hanyagolva. Nem szabad adni a sztereotípiákra. Életem tehát kezd visszatérni, bár egészen nem a megszokott mederbe.


Megvannak tehát előnyei ennek a létnek is, és itt nem csak az új képességekre és lehetőségekre gondolok, hanem például adót se kell fizetnem. De az önkéntes véradást egy időre hanyagolnom kell.

2 megjegyzés:

  1. Üdv. kedves Lajos.
    Egy kér(d)ésem van, amit ezennel felteszek. Könyvterjesztő hálózatot indítunk pillanatokon belül, ahol a hazai kortárs írók, költők alkotásait szeretnénk eljuttatni a nagyérdeműhöz. Az egyik novelláskötetünk elejére keresek képeket, máglyáról, boszorkányról, vagy ilyesmiről. Nagyon megtetszett a leányzó a tűzben. Miután a képek is szerzői jogvédelem alá eshetnek, megkérdezem, hogy felhasználhatjuk-e a képet a kötet borítójának? Nem mellesleg, írásokat is szívesen fogadunk, ha érdekli, kérem jelezze. Üdvözlettel: Székely Katalin

    VálaszTörlés
  2. Üdv, kedves Katalin!

    Most így hirtelen nem tudom melyik leányzóra gondol, mert itt éppen egy vámpírfogas nő van. De ezek nem saját képeim, hanem én is neten vadászom őket, ezért is van alattuk a forrás megjelölés, hogy ne számítson lopásnak. Fogalmam sincs amúgy, kik a képek szerzői, nem tudom könyvkiadásnál, hogy működik a források, vagy a jogok jelzése. Az írások és cikkek természetesen az enyémek, ezekről tudok nyilatkozni, van kedvem publikálni más környezetben is.

    Üdvözlettel: Vass Lajos

    VálaszTörlés