Az Ősképek

Volt egyszer valaki, aki azt mondta tagadjam meg az ősképeket, hiszen csak eldeformálnak és világtalanná tesznek, de ezt én máshogy láttam. Főleg a mitológiai felfogásomat akarta támadni, lehet rosszul fejezte ki magát, gondolom naivan, vagy csak simán rosszindulatú volt, bár így visszatekintve nem igazán érdekel, csak eszembe jutott az előbb. Mindenesetre meg is lett az eredménye, a teljes és totális eltávolodás, mely dolog elméletek szintjén összekapcsolt minket, a gyakorlatban semmissé lett. Ez szomorú, de mégis ironikus. Az ősi kép bebizonyította halhatatlanságát. Ez volt az elmúlás ősképe.

De mi is az az őskép ?

Ez nagyon sokrétű dolog, de egy forrásból származik. Egyeneságon visszavezethető bármelyik ember életében. Jelen van születésnél és halálnál, szerelemnél és szexnél is. Egy teljesen természetes dolog, ami az embert emberré teszi, mely által képes érzékelni időt és teret, érzelmeket, vágyakat, mely által tud szeretni, hinni és reménykedni. Innen származik minden rituálé és ünnep, melyeknek közös sajátossága az ősök előtti tisztelgés, a folytonosság elvének felidézése. Őskép lehet az állandó madárcsicsergés, mely a tavaszt jelzi és a mindig visszatérő nyarat, vagy az elmúlt és eljövendő korokról beszélő, mindig beköszönő őszt és a hideget hozó telet is.

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRgWNoOeHVAx0Td1Ql7_SyXWhhyHlsBRIu4CHIk9dx7hDKObT0Sz8UhkjgK4PZVWtvbJeQVuDhbA1lmyyarJEnHnIe5sIYcpu7F11F73mSCwHRd4_St6AnpJVLgzP7xj7nrRY34yQKYrw/s1600/Fountain_online.jpg

Őskép a pünkösd is, amely nem csak az egyház születését jelzi, hanem magát a születést is, ezen belül a testbe kerülő lelket, mely diadalmaskodik a halál felett és újra kicsíráz az embervilágban.

Mint minden mitológiai elem, vagy vallás ezen ősképek felidézésére jött létre, azon belül is, az Ősforrás tiszteletére, melyből, vagy akiből mindez kiáradt. Mert minden elindul valahonnan és minden visszatér valahova. Minden változik, minden fejlődik, semmi se állandó, de mégis nyomot hagy, mely hozzácsatolódik az ősképek színes forgatagához.

Ezek tagadása, a butaság is ősi, ahogy más jellemvonások is, amelyet az embert tarkítják. Nincs új a Nap alatt. Talán a felismerések újak minden egyes személy életében, de mindenki átéli valamilyen formában, kivétel nélkül. Ennek oka az, hogy mely a Forrásból született, az olyan anyagú is, hasonlatos ahhoz, szinte képmása annak.

Ezért ha valaki tagadja az ősképeket, az csupán a nagy semmit ismeri el, a nem létezőt, önmagát. Ami, így belegondolva, teljesen lehetetlen.

A madarakról röviden...

Számos hagyomány foglalkozik a madarakkal és a hozzáfűzződő mitológiai elem számos népnél előfordul. De miért övezi ilyen kitüntetett figyelem eme állatokat?

Isten a teremtés során a negyedik napon hozta létre a madarakat. Tisztaságuk és szabadságuk miatt, nagyon sok fajtáját, a legkülönbözőbb képességekkel ruházta fel a régi korok, régi embere.

Isten angyalaival, a hírnökökkel és más szárnyasok tömegével van teletűzdelve az írott történelem palettája. Sok elképzelés szerint közük van a túlvilághoz, egyfajta kísérő szerepet tölt be, az ember halála után, mely során a kallódó lelkeket átkísérik a másik oldalra. Emellett sok hagyomány szól a mindig újraéledő egyiptomi főnix madárról, mely az örök körforgás és halhatatlanság szimbóluma, másrészt a kereszténység is átvette, avagy párhuzamba vonja a krisztusi feltámadással.

A magyarok is hittek egy aranymadárban, melyet népmeséinkből is ismerhetünk. Jellegzetessége volt az aranyló színe és csodás énekhangja, mely az öregeket megfiatalította, a csúnyákat megszépítette, a rosszakat megjavította, ezért nem véletlenül tartották őseink is a Napisten legfőbb jelképének, a sugárzó Nap Szent madarának, a lelkiismeret kifejeződésének.

A Bibliában a Szentlélek hírnöke a madár, a kinyilatkoztatott dolgokról szól, áldását adva a népekre és emberekre egyaránt. Nem véletlen az sem, hogy a négy evangélistából kettőnek szárnyas lény a szimbóluma; Máté evangélistáé angyal, míg Jánosé sas.

http://www.puketi.org.nz/img/daytime.jpg

A magyar mitológia szent madara a turul, mely szintén szorosan összekapcsolódik a kinyilatkoztatással, és az álmokban megjelenő jelekkel, az szintén sas jellegű, vagy valamilyen sólyomféle a hagyományok szerint. Emellett a szent vadászat jelképei, melyet a királyaink és más ókori népek uralkodói használtak a tudat alatti bűvös rengetegében (a szent erdőségekben) alkalmazott ősi beavatások során.

Röpke, madaras gondolataimat egy idézettel zárnám, mert mostanság nem találok jó végszót, de talán ennek is megvan az oka, mint mindennek, mely az égben és az alatt szárnyal:

A lélek segíti a testet, és bizonyos pillanatokban fölemeli. Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját.

(Viktor Hugo)