(részlet a szakdolgozatból)
A Bibliában számtalan helyen van szó ajándékozásról. Színes történetek említik ezt a fajta gesztust, mely során Isten és ember közt létrejövő kapcsolat teremtő, avagy kapcsolat megerősítő ceremóniájára helyeződik a hangsúly.
A legelső ajándékról a Teremtés könyve beszél. Káin, az első emberpár gyermeke dicsőítő áldozatként a föld gyümölcseit ajánlotta fel az Úrnak, melyet végül Isten nem fogadott el, kedvezve ezzel a pásztor Ábelnek, kinek ajándékait szívesebben vette. Ezek hatására, mint tudjuk, Káin szívében megjelent az irigység, mely Ábel meggyilkolásába torkollott. Ezt felfoghatjuk egy belső alkímiai folyamatnak is, Káin szívében olyan perzselő volt a gyűlölet és a csalódottság, mely esztelen és düh vezette ámokfutásba, testvérgyilkosságba hajtotta. Ő volt az első ember, aki hasonlóan Luciferhez, szembeszállt irigységből és gőgből az Istennel, aki büntetésként hasonló átokkal sújtotta őt is, mint rebellis angyalát, elzárva ezzel az üdvözüléstől, létrehozva ezzel az emberi gonoszság első csíráját, mely a későbbiekben egész korszakokra rányomta bélyegét, egészen napjainkig.
Isten számtalan alkalommal nyilvánította ki szeretetét, mégpedig csoda formájában. Többek között gyermekáldás, hihetetlen gyógyulások, sebezhetetlenség és vesztesnek hit csaták során is közbenjárt az őbenne hívőknek. De mindig csak akkor, ha azt jónak látta. Az Úr, ki időnek és térnek igazi ura, mindentudó hatalmának köszönhetően felismeri mire is van igazán szüksége az őt szolgálónak. Mindent okkal tesz, hiszen ismeri az okozatot és mindezek előzményét is. Ezáltal logikusnak tűnhet az, bármely keserűség történik a világban, az nem az ember kárára, hanem annak hasznára történik. Bármely furcsának is tűnhet ez, az ember sosem áll mozdulatlan formában,
mindig az események láncolatának főszereplője, ezért minden cselekedete összefügg a környezetével, a többi emberrel és viszont.
 |
| http://www.orthodoxresource.co.uk/orthodoxy/holy_fire.jpg |
A legnagyobb ajándék, mely meghatároz egy igaz embert, az a tudás. Kezdetben Éva szakított gyümölcs által lett az ember ismerője környezetének, ezáltal felismerte önön mezítelenségét, a szégyenérzetet és a szomjazást.
A szomj a vágy megfelelője, mely a buddhizmus szerint is nagy jellemformáló beállítottsága az embernek, sok esetben ez dönti el ki mire fogékony és ki milyen lehetőségeket képes hasznosítani, vagy felismerni, ami a tudatos vagy tudattalan életvezetés meghatározója, illetve alakítója.
Sok esetben lehet olvasni a Bibliában azt, hogy ajándékot ne végy, mert az elvakítja a bölcseket és elferdíti az igazak szavát. Itt az ajándék vétele pusztán spirituális. Azaz hamis isteneknek, démonoknak ne kedvezzünk fohászokkal, ezáltal is elérve hasztalan vágyunkat. Sok esetben fordult emiatt az akkori nép bálványokhoz, mely később sátánimádáshoz és mai modern ezoterizmushoz vezetett. Az elérni kívánt cél, avagy motiváció minden esetben ugyanaz, a tudás és hatalom iránti vágy, a napi szükségletek és testi örömök, anyagi sebezhetetlenség, illetve a kimeríthetetlen megismeri ösztön.
A Szentlélek általi ajándék, rászáll az emberre és erővel tölti el azt. Jézus tanítványai, az apostolok gyakran vittek végbe csodás tetteket, mely képességet az Istentől kaptak meg. Szamariában, egy Simon nevezetű mágus pénzért próbálta megvenni ezt az isteni adományt, de ez teljességgel lehetetlen volt. Gondolom az illető hozzá szokott a démoni paktumok adta lehetőségekhez, ezért meglepődhetett mikor az apostolok elutasították nyers közeledését és megtérésre, illetve bűnbocsánatra szólították fel.
Ha a lélek általi ajándékozásról beszélünk, szót kell ejteni az áldásról is. Áldhat ember embert is, apa fiát, anya lányát, a pap a híveket és így tovább. De van isteni áldás is, mikor a gondviselés pártfogásába vesz bizonyos személyeket, akár népeket is.
Ábrahámhoz így szólt az Úr: „ Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”
A bibliai népeknél szokás volt megáldani az elsőszülöttet. Így a szellem és a tudás tovább szállt a fiúra, mely által szentesítve lett egyrészt életének további munkássága, másrészt az előző generációk erejét is magába fogadta ezáltal, követve az ősök útját. Az áldás egyúttal imádság is, melyben Isten védelmét és közbenjárását kérik. Az így nyert hatalmat az újszövetségi Apostolok Cselekedete így szemlélteti: „ Szemem előtt az Úr minden időben, ő áll jobbomon, meg nem inoghatok. Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el. Mert nem hagyod a lelkem a holtak honában, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.”
A mai rohanó világban, a múlt ködébe visszatekintve is, a Nap nyugvásával és a Hold felkelésével szemben, az Istentől kapott ajándék örök marad.
